A router szabad fordításban útválasztó. Egy hálózati eszköz, amelynek az a feladata, hogy a különböző rangú hálózatok (otthoni, irodai, országos és különböző országok) közötti átjárást, útválasztást biztosítsa, ezeket szabványosan összekapcsolja.
Kicsit kényszeredett, de talán szemléletes hasonlattal a postához lehet hasonlítani a rendszert/folyamatot amiben - az interneten - az útválasztók szerepe megérthető.
Minden ingatlannak van irányitószám-helység-utca-házszám egyedi azonosítója.
Ha megcímzünk egy borítékot, az említett egyedi azonosítót rá kell írnunk, valamint oda kell írnunk ugyanebben a formátumban a bal felső sarokba a saját egyedi azonosítónkat azért, hogy ha esetleg meghiúsulna a kézbesítés, legyen hová visszaküldeni a levelet (hibakezelés). Plusz a címzett nevét is, akinek szól, de ennek nincs semmi jelentősége.
Amikor elvisszük a helyi postára a megcímzett borítékot, ezzel eljuttatjuk az általunk küldött információcsomagot az első útválasztóhoz. A mi címünk a forrás, a döntésünk, hogy postára adjuk a levelünket az 1. útválasztás, az út a helyi postáig a kábel (vagy Wi-Fi kapcsolat, ha hőlégballonnal megyünk), a helyi postahivatal pedig az 1. útválasztó.
Ezután a levelünk - az információcsomagunk - átutazik (vonaton, postakocsin...) a "központi elosztóba", ez az út is egy kábel, a folyamat pedig a 2. útválasztás. A "központi elosztó" a 2. útválasztó.
Itt az egyedi azonosító alapján kijelölik a célhoz (címzett) legközelebbi postahivatalt (szortírozás, vagyis 3. útválasztás). Majd elküldik (vonat, postakocsi...) a kijelölt postahivatalba, az út egy újabb kábel. A kijelölt postahivatal a 3. útválasztó.
Itt megkapja egy helyi postás (4. útválasztás), aki tudja, hol lakik a címzett, aki egyben az egyedi azonosítóval megjelölt cél(ban lakik), majd kézbesíti a levelünket.
A levélben pl.: megírtuk a címzettünknek, hogy küldjön egy csuporral a tavalyi akácmézből, így, miután értelmezte a kérésünket, csomagol egy csupor mézet és a részletezett kusza útvonalon keresztül visszafelé, teljesíti a kérésünket.
Ha útközben valami baki van, pl.: olvashatatlan a címzett, de a feladó még olvasható, vagy rossz a címzés, vagy bármi miatt nem lehet kézbesíteni, akkor ugyanazon a hierarchián keresztül amíg eljutott bármeddig, visszakerül hozzánk a "csomag/levél". Ez a hibakezelés.
Párhuzamban a fentiekkel: Koppintunk a telefonon a kedvenc rádiónk ikonjára, mert ezt akarjuk hallgatni. Ezzel feladtuk a "levelet" megcímezve, feltüntetve a feladót is, beleírva, hogy "Klubrádiót akarok hallgatni".
A saját routerünk értelmezi a kérésünket (elolvassa a címzettet és megjegyzi a feladót) és továbbítja a szolgáltatónk routerének, aki szintén értelmezi és kikeresi címzetthez (Klubrádió) legközelebb eső routert aztán továbbküldi neki. Ha ez a 3. router már a Klubrádióé, akkor ő már annak a hálózati eszköznek továbbítja a kérésünket amelyik képes azt teljesíteni. (Ha nem, akkor ez addig megy amíg nem teljesül.)
Ezután, mivel az eszköz tudomást szerzett a Klubrádió hallgatása iránt táplált vágyunkról, jó esetben utat nyit az adatfolyamnak és továbbítja nekünk ugyanazon a kusza úton, ahonnan a kérés jött és mivel minden közbülső router megjegyezte, hogy honnan kapta a kérést, szépen vissza is küldi, így eljut hozzánk.
Ez a folyamat jó esetben néhány száz milliszekundum. Tulajdonképpen, mire felemeljük az ujjunkat a kijelzőről már be is jelentkezett Para-Kovács Imre a Biri Béla Blog legújabb kis, szőrös állatos híreivel (Hajrá!). Ha pedig valami gáz van, életbe lép a hibakezelés és a kérésünk teljesítettlenül visszapattan. Ilyenkor az alkalmazás a telefonon, vagy a weblap a számítógépen hibaüzenetet küld.
Az interneten, de bármilyen hálózaton minden adat nagyjából így "közlekedik". Router nélkül nincs internet.
